A Tokaji borvidék történelmi gyökerei
„A borok királya, a királyok bora”
A tokaji aszú méltán elhíresült megnevezése XIV. Lajos királytól származik, amely már önmagában utal a Tokaji borvidék évszázados történelmére. Az első írásos emlékek alapján azonban már a XI. században elkezdődött a szőlőtermesztés Tokaj-Hegyalján és a folyamatos fejlődésnek köszönhetően ma már a világ leghíresebb borvidékei között jegyzik.
A borvidék királyi birtoklású terület, királyi szolgálatban álló udvarnépekkel. Könyves Kálmán korában Tarcalon országgyűlést tartottak. Az első királyi birtoklású borospince első említése Tarcalon.
XI.
XII.
1187-ben III. Béla király Tokaj térségében, a mai Szent Kereszt - dűlőben telepítette le a Szent János Ispotályos lovagrendet (Máltai lovagrend). A rend kolostort alapított a Szent Kereszt Felmagasztalásának a tiszteletére, a király jelentős birtokokat és szőlőket adományozott számukra.
Tokaj szőlőtermesztési hagyományairól már a XI. századtól rendelkezésre állnak írásos emlékek. Jelentős vallon betelepülés zajlik mind az 1241-1242. évi, mind az 1282. évi évi mongol (tatárjárás) dúlás előtt és után. A borvidéken ekkor kezdik el a sajátos földalatti pincék építését is, amelyekről szintén írásos emlékek maradtak fent, így az olaszliszkai, sárospataki, szerencsi, sátoraljaújhelyi és tolcsvai pincékről, valamint szőlőhegyekről (liszkai Előhegy, szerencsi Előhegy, Királyhegy, Magita, Makramál, Megyer, Meszes, Rány, Sátorhegy). A sátoraljaújhelyi Szent Egyed pálos főkolostor (vicariata) alapítása (1248), amely idővel a borvidéken a legnagyobb szőlőbirtokossá válik a középkor folyamán. Egy egyházi birtok ügylet miatt először említették mega Tarcal és Tokaj határában a Mézesmál szőlőhegyet. Sárospatak királyi birtokban álló uradalmi központtá és egyúttal az udvartól Sátoraljaújhellyel együtt kiváltságos településsé, azaz mezővárossá válik.
XIII.
XIV.
A XIV. században a földalatti pincék építése kiteljesedik, számuk jelentősen megnő, ekkor építik ki a Tokaji borvidékre jellemző többemeletes pincelabirintusokat. A szőlőtermesztésnek köszönhetően jelentős fejlődésnek indulnak a borvidéki települések, amelyek bortermelésből befolyó jövedelmüknek köszönhetően jelentős adókat fizetnek be a római pápának. Ezek falvak egytől egyik ún. egyházas települések, azaz plébániákkal rendelkeztek és kiváltságos állapotú szőlőbirtokaik voltak. Egy 1381. évi peres ügyben először említik meg a tokaji bort. A tokaj-tállyai váruradalom megalapítása.
A XV. század folyamán jelentős és intenzív gazdasági fejlődés történik a borvidéken. Ebben a korszakban válik Abaújszántó, Erdőbénye, Mád, Olaszliszka, Szerencs, Tállya, Tarcal, Tokaj és Tolcsva bortermő mezővárossá, jelentős írásbeliséggel és önkormányzattal. A század második felében a felvidéki Bártfa és Kassa városok jelentős szőlőbirtoklásokba kezdenek Olaszliszka, Mád, Sátoraljaújhely és Tállya határában. Sárospatak szabad királyi városi rangot kap.
XV.
XVI.
A tokaji borok népszerűsége megnő. Ekkortájt kétféle bort készítenek. Az elsőt: „tiszta bor,, taposással, a másodikat: „préselt bor” sajtolással. A szőlősgazdák a mezővárosokban lakva növelik birtokaikat, közülük több úri birtokká fejlődött. A Tokaji borvidéknek ez az időszak az egyik legvirágzóbb periódusa.
1550-1560: A tokaji borok döntő áttörése a hazai és a nemzetközi piacokon, a minőség javulásának időszaka. Lengyel kereskedők megjelenése a borvidéken. Az osztrák császári udvar a XVI. század közepétől generációkon keresztül vásárolta a tokaji bort.
1561: „Regulamentum Culturae Vinearum”: Tokaj-Hegyalja szőlőművelése rendtartásának szabályozása.
1565: Mezőzombor bortermő mezővárosként szerepel az összeírásokban.
1571: Az aszúbor első írásos említése a Garay család május 15-én kelt hagyatéki leltárában.
1589: Főbornak nevezik a válogatás nélkül készült, jó minőségű tokaji borokat.
1590: Szikszay Fabricius Balázs Nomenclatura című művében a „Vinum passum-aszu szeőleő bor”, valamint a vinum primum – feőbor (azaz későbbi nevén szamorodni) kifejezések szerepelnek.
A Tokaj név egyre jobban terjed a borpiacon. A bortermés csaknem egyharmada került export piacra. A lengyel és az orosz export fokozatosan nőtt, lassan meghatározóvá vált a borvidék számára.
1616-1660: A Rákóczi-korszak. Ebben az időben vette fel a tokaji szőlőtermesztés máig jellemző arculatát és ekkor élte legvirágzóbb korszakát. Rákóczi fejedelem számos pincét tartott fenn, több kastélyt is építtetett a borvidék területén.
1641: Tokaj-Hegyalja rendtartásának kézikönyve.
1655: Az országgyűlésben rendelet születik az aszúválogatással elvégzett szüretre vonatkozóan.
XVII.
XVIII.
XIV. Lajos francia király a II. Rákóczi Ferenctől kapott aszúbort dícsérte elhíresült mondásával: „C’est le roi des vins, et le vin des rois” „Ez a borok királya és a királyok bora”. Ekkor kezdik el Tokaj-Hegyaljának nevezni a területet, a bort pedig a könnyebb érthetőség kedvéért tokaji bornak.
1707: A Rákóczi-szabadságharc államapparátusa a magyar borvidékek részére országos minősítést rendel el. Öt csoportba sorolva a területeket első osztályú besorolást csak Tokaj-Hegyalja kapott. A dűlő szerepe ekkor kezdett tudatosodni a minőség és a kereskedelem területén.
1720: Matolai János létrehozza a Tokaj-hegyaljai szőlőterületek termőhelyi besorolását, klasszifikációját. A dűlőcsoportosítás alapját a termőhelyi szempontok mellett az akkori termések és azok minősége jelentette.
1723: Törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.
1729: Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.
1733-1798: Orosz borvásárló bizottság gondoskodik a cári udvar tokaji borral való ellátásáról.
1737: Tokaj zárt borvidéki szabályozása, kialakul a borvidék lehatárolása, valamint az eredetvédelem alapja a világon először kerül meghatározásra. Ezzel elkészül Európa és a világ első eredetmegjelölésre vonatkozó szabályozása.
1741: Újabb törvényi szabályozás a tokaji szőlő- és bortermelésre.
1749: Mária Terézia királynő utasítására a Bercsényi és Rákóczi családok egykori sárazsadányi, tarcali, tokaji és tolcsvai szőlőbirtokaiból alakítják ki az ún. Királyi Koronabirtokot. Központja Tarcalon az egykori Zeleméry-Lorántffy-Rákóczi kastélyban lesz (mai Tokaji Kutatóintézet). Ugyanabban az évben tömbösítik, valamint alakítják ki a korona tulajdonában álló tarcali Szarvas, Mézes-Mály, (ma tokaji) Teleki és Terézia szőlőket.
1759: A máslás (mászlás) első említése különböző dokumentumokban megtalálható.
1815: Egy krakkói kereskedelmi feljegyzésben szerepel a lengyel nyelvű szamorodni (’ahogy lett’, ’ahogy született’, ’maga által született’ jelentéssel) kifejezés. Ekkortól kezd háttérbe szorulni a régies főbor elnevezés.
1826: A fordítás (másodaszú) elnevezés első említése.
1853: Mádon megalakul a „Hegyaljai Részvénytársaság”, a tokaji borok piaci érdekképviseletére.
1857: A testület „Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesület” névvel átalakul, elsősorban a szőlőtermesztés és a borkészítés szervezeteként, érdekképviseleteként.
1872: Tarcalon megalakult az “Állami Felső Népiskola és Vincellérképezde”.
1886: Megjelenik a filoxéra és 10 év alatt a szőlők 80%-át elpusztítja. Erre az időszakra esik az első nemzetközi per, ahol a tokaji termelők a Tokaj név védelmét érték el a bíróságon.
1893: Első magyar bortörvény, melyben a tokaji eredetmegjelölés szabályozása külön fejezetet képez.
1898: A borvidék területét újraszabályozzák.
XIX.
XX.
1920: A trianoni békeszerződés az országhatárok módosításával a borvidéktől elszakítja Szőlőske és Kistoronya településeit, valamint Sátoraljaújhely egy részét és szőlőskertjeit.
1920-1950: A gyógyszerkönyvekben a tokaji aszúbort gyógyszernek tüntetik fel.
1928: A Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács megalakulása.
1936: Az aszúbor-készítés technológiájának pontosítása törvényi úton.
1949: Megalakul a borvidéki kutató bázis Tarcalon.
1950: A tarcali szakiskola szerepét átveszi a Sátoraljaújhelyen megalakult Szőlészeti és Borászati Szakiskola, majd Technikum.
1950-1990: A borvidéken több állami gazdaság és állami pincegazdaság egyesülésével létrejön a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát, a Tokaj Kereskedőház jogelődje. Az állami borászat felvásárolja a kistermelők szőlőit, szervezi a termelést és a borkereskedelmet.
1970: A Tokaj eredet megjelölés nemzetközi lajstromozása a Lisszaboni Megállapodás alapján.
1982: A szőlő termőhelyi minősítésének, a termőhelyi kataszter rendszerének elkészítése országosan és a Tokaji borvidéken.
1990: A privatizáció kezdete a Tokaji borvidéken.
1993: Az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között a bor megnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás megkötése (1993. november 23-i tanácsi határozat) többek között az eredetmegjelölések kölcsönös védelméről, benne „Tokaj” név és származtatott formáinak Magyarország részére szóló kizárólagos névhasználatáról, valamint a „Tokaj” név védelméről az Elzászban és a Venezia-Friuli-Giulia tartományban használt Tokay és Tocai írásmódú fajtanévvel elnevezett borok ellenében, 2007. március 31-ig tartó moratóriummal.
2002: A Tokaji borvidéket az UNESCO Világörökség Bizottsága, mint kultúrtájat felvette a Világörökségek Listájára.
2004: A bortörvény az aszú elnevezés használatát kizárólagosan a Tokaji borvidék számára engedélyezi. A borvidék neve Tokaj-hegyaljai borvidékről Tokaji borvidékre változik.
XXI.
